Kisköre

A régi falu több mint 700 éves történelme során többször is elnéptelenedett. A környék falvainak jelentős részéhez hasonlóan előbb az egri, utána a szatmári püspökséghez tartozott, utóbbihoz egészen 1804-ig.

Lakosai főként református vallásúak voltak, megélhetésüket elsősorban a Tisza biztosította, de sokan kényszerültek szülőfalujuktól távol napszámosnak szegődni, hogy el tudják tartani családjukat. A település ma is őrzi a paraszti kultúra hagyományait, melyre rendszeres hagyományőrző találkozókkal emlékeznek. Késő barokk műemlék templomát 1777-ben építették. A múlt tárgyi emlékeit, a népművészeti értékeket ma egy műemlék jellegű lakóházból kialakított Falumúzeumban őrzik.

A város életében döntő változást az itt épülő, 1975-ben átadott vízlépcső jelentett, amely gyökeresen megváltoztatta nem csak Kisköre, hanem a Közép-Tisza-vidék, az Alföld életét is. Kisköre a Tisza-tavi régió egyik legnagyobb, 2005-ben városi rangot is kapott települése. Gazdag turisztikai kínálatával, látnivalóival a környék egyik meghatározó központja.

A településtől délre éri el a Tiszát a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala.

Forrás: https://hu.wikipedia.org